Nyomtatás
SatartlapGoogle bookmarkTwitterFacebook

 

Alapítók
A táncegyüttes 1961-ben alakult meg, ám ekkor munkája még nem volt rendszeres. 1965-ben került a faluba a Csapó házaspár. Csapó Árpádné korában már részt vett más táncegyüttes munkájában, s elhatározta, hogy a tanításon kívül ezzel kapcsolódik be a község kulturális életébe. Ett?l kezdve lett a táncegyüttes munkája folyamatos és rendszeres. A szervezés és tánctanítás teljesen az alapokról indult, hisz a községben él?, addig néptánc képzettséggel nem rendelkez? fiatalokat szerveztek be az alapító tagok közé. A fiatalok hamar megérezték a néptánc ízét és lelkesen jártak próbákra. Az els? bemutatók a helyben megrendezett ünnepélyek voltak.
Az 1965-ben alakult csoport alapító tagjai:
Futó Ibolya
Kósik Piroska
Kiss Hajnalka
Molnár Katalin
Szemes Eta
Futó Piroska
Stromájer Erzsébet
Tamás Ilona
Kiss Lajos
Takács Gábor
Antal Zoltán
Radics Ferenc
Nagy Lajos
Rigó Jen?
Kiss Ferenc
Mocsári Ferenc
Varga Ferenc
Csapó Károlyné távozása után Balázs Gézáné tanítón? vette át a csoport irányítását, aki korábban a buzsáki népi együttes táncosa volt. Vezetése alatt új lendületet vett a csoport munkája, mivel a helyi ERDÉRT bekapcsolódott az együttes fenntartásába, így megoldódhatott a szállítás és ruhavásárlás gondja is. Ezután a helyi szereplések mellett lehet?ség nyílott a MEDOSZ Megyei Szakszervezeti Kulturális rendezvényein szerepelni. Helye: Budapest, Zánka, és a legemlékezetesebb: Szolnok.
Balázs Gézáné után Nyúl Éva keszthelyi tanárn?, majd Gelencsér József, a keszthelyi agrártudományi egyetem tanársegéde, kiváló táncos és pedagógus volt a m?vészeti vezet?. 1972-t?l a szintén keszthelyi Barkó Bernadett volt a csoportvezet?. ?t Mészáros Gyula és Bajkai István követte. Ekkor a községi tanács és a balatonmáriafürd?i ÁFÉSZ is támogatta a csoportot.
1970-es évek
1975-ben Nagy Lajost bízták meg a M?vel?dési Ház vezetésével. Ez dönt? fordulatot hozott Balatonszentgyörgy néptánc mozgalmában, mivel els? teend?i közé tartozott a szervezett táncegyüttes megalakítása zenekarral, utánpótlás-neveléssel, ezzel bekapcsolódva az országos néptáncmozgalomba.
Nagy lendületet vett a szervezési munka és hamarosan régi és új táncosokból nagy létszámú fiatalság jött össze. 1977-ben került Marcaliba Ureczky Csaba nívódíjas koreográfus, aki átvette az együttes szakmai munkájának irányítását. Az ? megjelenése, szakmai tudása, és a jó szervez?munka eredménye, hogy viszonylag rövid id? alatt megteremt?dtek az együttesi munka feltételei. Ureczky Csaba nagyon energikus, nagy fegyelmet követel? munkába kezdett és az együttes tagjaiban jó partnereket talált.
Ilyen szervezési el?zmények után úgy gondolták, hogy létrehoznak egy egységes együttest, és mivel Balatonszentgyörgy a Kis-Balaton mellett fekszik, ezért 1977. június 26-án a Kis-Balaton nevet vette fel az együttes.
A névfelvétel napján az együttes megtartotta els? önálló estjét telt ház el?tt óriási sikert aratva. 1978-ban átmenetileg Mészáros Gyula és Haász Mihály vette át az együttes szakmai irányítását. Ureczky Csaba 1979-ben kezdte újra és 1983-ig dolgozott az együttesse, amikor is a kalocsai néptáncegyüttes vezet?je lett. 1983-ban átmenetileg Tóth Lászlót kérték föl az együttes vezetésére, aki kaposvári táncos és oktató volt.
1980-as évek
Ureczky Csaba után 1984. januárjától Fodor Iván keszthelyi néptáncoktató az együttes vezet?je. Ebben az évben a f? célkit?zés a csoport számára az áprilisban megrendezend? min?sít? fesztiválon való részvétel. Addig „Ezüst 1” fokozatot ért el az országos min?sítési rendszerben, utána az „Arany 3” fokozatot pályázta meg. Reális de nehéz feladatot t?zött ki az együttes maga elé. A min?sítési kiírások és elvárások mind magasabb színvonalat írtak el? és mind több csoport igyekezett megfelelni ezeknek. E sokrét? feladathoz kellett jó koreográfiákat választani, amelyeket az együttes technikailag bír és el?adni képes. Jelent?s szakmai segítséget jelentett Varga Zoltán koreográfus, a Népm?velési Intézet munkatársának sokirányú táncos tanácsai. A jól sikerült el?adás után a zs?ri értékelése is kedvez? volt. Az együttes elnyerte az „Arany 3” fokozatot.
Ezután az elért min?sítési eredménynek megfelel?en kellett az új táncokat tanulni illetve ilyen szinten el?adni. Évente 2-4 koreográfia vagy táncstílus elsajátítása t?nt reálisnak. Az 1984. évet záró önálló m?sor már javarészt új számokkal, az új stílust jelezve jelent meg a színpadon.
A szakmai továbblépés érdekében az együttes több tagja az országos szervezésben megrendezend? tanfolyamokon vett részt, illetve többen elvégezték a megyei lebonyolításban szervezett „C” kategóriás táncoktatói tanfolyamot. Ez sokat jelentett az együttes szakmai el?relépésében is /utánpótlás nevelés, próbák önálló levezetése, m?sorok önálló megszerkesztése, új tánc önálló tanulása/.
A táncstílus tanulásához gyakran jöttek az együtteshez országosan elismert koreográfusok, hogy t?lük, a legjobb hozzáért?kt?l közvetlenül ismerjék meg a táncanyagot a fiatalok. Így gyakran megfordult a próbákon Varga Zoltán, Tímár Sándor, Balla Zoltán.
Ilyen lehet?ségek között folyt az új táncok tanulása és a szereplésekre való felkészülés. Ami fontos volt a csoport számára, hogy évente legalább egyszer, de lehet?ség szerint legalább többször szakmai zs?ri el?tt is bemutatkozhasson. Erre vagy külföldi fesztiválokon, vagy hazai néptáncos találkozókon került sor. Igen értékesek voltak ezek a tapasztalatok, felhívták a figyelmet az esetleges hibákra, tévedésekre, betanulásból ered? eltérésekre, vagy éppen abban er?sítették meg a csoportot, amit eddig végeztek.
1988-ban ismét min?sítési lehet?ség el?tt állt az együttes. A vezet?ség úgy döntött, hogy az el?remutató, nehezebb feladatot választja: megpályázták az „Arany 2” fokozatot. A szakmai elvárás sokkal nagyobb volt, mint négy évvel korábban, de a sok munka meghozta gyümölcsét, a zs?ri kedvez?en értékelte a csoport munkáját és megadta az „Arany 2” fokozatot.
1990-es évek
Az ország amat?r mozgalma rendszerváltás után megváltozott. Sok táncegyüttes egyesületté alakult, ?k alapítványi és pályázati pénzekb?l próbálják fenntartani magukat. A lecsökkent anyagi javak ellenére szinten kell tartani az elért eredményeket, s?t a szakmai fejl?dést kell el?térbe helyezni.
A rendszerváltás után az együttes élete is kissé megváltozott, hiszen anyagi utánpótlásait máshonnan kellett megoldani. Saját bevétel és a pályázati pénzek mellett a Balatonszentgyörgyi Önkormányzat biztosította a további zavartalan m?ködést.
Az 1988-as min?sítés után tovább folyt a munka. Az együttes szakmai életét nagyban befolyásolta ez az eredmény, mert itt érezték meg igazán a táncosok, hogy sok minden elérhet?, az is, ami eddig elérhetetlennek t?nt. Ez a motiváció a munka hatékonyságát is növelte.
A szakmai vezetésben változások történtek. 1990-t?l Fodor Iván nem tudta tovább vállalni a m?vészeti vezetést, szakmai tanácsaival viszont tovább segítette az együttes el?rehaladását. A csoport vezetését Országh Béla vette át, aki eddig néptáncasszisztensként m?ködött közre. Az új vezetés más szemlélet?, felfogású szakembereket kért meg koreográfiák készítésére.
A nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttessel régóta tesvérkapcsolatban áll a Kis-Balaton Néptáncegyüttes. Akkoriban az ottani vezet?k Péter Zsolt és Furik Rita voltak. Az együttes vezet?sége felkérte ?ket, hogy ’91-t?l vegyenek részt a csoport munkájában. Kezdetben, mint óraadók dolgoztak, kés?bb olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük és a táncosok közt, hogy a vezet?ség felkérésére, mint m?vészeti vezet?k vettek részt a további munkában. Nagy kihívás volt számukra az 1992-es min?sítésre való felkészítés, hiszen egy megfiatalodott csoportot kellet felkészíteni. Ett?l kezdve óriási munka vette kezdetét. A min?sítés színhelyéül Százhalombattát választották. A megmérettetés a táncosoknak és a koreográfusoknak is nagy próbatétel volt, hiszen itt mérhették le a hosszú, fáradságos munka eredményét. A kit?zött célt sikerült elérni. A Kis-Balaton Táncegyüttes újból megszerezte az Arany II min?sítést. A min?sítés után újból Országh Béla vette át a szakmai irányítást. Országh Bélának nagyon sokat köszönhet az együttes, hiszen nem csak a szakmai munkában vállalt hatalmas szerepet, hanem közösségformáló ereje is dicséretes volt.
1992-1997 között továbbra is a már megkezdett tendencia folytatódott, az autentika volt az els?dleges szempont az új táncok tanulásánál. Ebben az id?ben is jellemz? volt, hogy koreográfusokat kérnek meg új táncok tanítására, de a régebbi táncok megtartására, a stílus szintentartására is nagy gondot fordítottak. Így került közelebbi kapcsolatba az együttessel Gál László és Bertalan Zoltán. A vezet?ség 1995-ben Bertalan Zoltánt kérte fel, hogy készítse fel az együttest az 1996-os min?sítésre. Feladata nem új táncok tanítása, hanem a már meglév? koreográfiák stílusi felhozatala volt. Ebben az id?ben változott meg a min?sítés rendszere. A zs?ri értékelése alapján az együttes Min?sült együttes címet kapta.
1997-t?l napjainkig
Az együttes m?vészeti irányítását 1997-ben Üst Gyula vette át Országh Bélától. A csoport m?vészeti irányvonala továbbra is az autentikus táncstílus maradt, viszont annyiban változott, hogy nemcsak tájegységek alapján, hanem falvak táncainak és hagyományainak alapján készültek a koreográfiák. Továbbá megjelennek dramatikus formák is, hol a m?sorszámok mondanivalóval megt?zdelt tánckoreográfiák.
Ezekben az években kezd?dött el a ma is tartó kiváló kapcsolat Szabó Zsolttal, aki már nemcsak táncosként, koreográfusként, hanem zenészként is segíti az együttes munkáját. Koreográfiáiban bálokat, pinceszereket, hagyományokat elevenít fel, hol a táncos és a néz? is azt hiheti, hogy az id?ben visszautazott.
A 98-as min?sítés egy ugródeszka volt a további munkához, hiszen tovább folyt a m?helymunka az együttesben, azokkal az instrukciókkal is, amivel a zs?ri épít? jelleggel kritizált. Ezek után több vendégkoreográfust, tánctanárt hívtak az együtteshez, akik repertoárb?vítés mellett nagyon jó szakmai és pedagógiai munkával a csoportot egy magasabb színvonalra emelték. Ehhez  Fischl Balázs, Szabó Zsolt, Kupec Mihály, Kupec Andrea, Nagy Zoltán József, Sóskúti Edit és Gerlecz László nagyban hozzájárult. A vendégkoreográfusok mellett több m?sorszámmal Üst Gyula és Koltai Beáta is gazdagította a repertoárt.
A táncos programokhoz 20-25 táncos áldozta fel szabadidejét, olykor hétvégenként is, délel?tt és délután. Ezt nehéz volt összehozni, mert az együttes tagjainak 1/2 része nem balatonszentgyörgyi. Fontos megemlíteni, hogy akik ulyonnan kerültek fel az együttesbe, már táncos el?képzettséggel rendelkeztek, akik M?vészeti Iskolákban szerezték tudásukat. Szükségesnek tartotta az együttes, hogy minden évben valamelyik táncfesztiválon megjelenjen, ezzel is tapasztalatokat és rutint szerezzen magának.  A környez? falvak és városok is sok meghívással éltek, hogy a Kis-Balaton Táncegyüttes önálló m?sort adjon. Ugyanúgy évente a falú lakosságának is önálló Folklór-est keretében mutatta be Kárpát-medence néptánchagyományait, szokásait.
Az együttes teljes mértékben bekapcsolódott az ország néptánc vérkeringésébe. Gyakran utazott fel a csoport Budapestre, hogy más együttesek el?adását megnézzék, több koreográfus munkáját megismerjék, újabb tapasztalatokat szerezzenek a szakmai fórumokon. Ennek következménye, hogy nemcsak mi ismerkedtünk, hanem minket is megismertek. A szakma vezetése ezt el is ismerte, hiszen Szabó Zsolt, Koltai Beáta, Üst Gyula a Vajdasági Táncháztalálkozón tanított.
A szakmai felkészültség eredménye a 2004-es min?sítésen mutatkozott meg. A zs?ri csak dicsérte az együttest, hiszen egy nagyon komoly és színvonalas produkciót láthatott, amit az ország színvonalában tartozó együttesek vezet?i is pozitív véleményükkel gazdagítottak.
A Kis-Balaton Táncegyüttes külföldi útjai
A Kis-Balaton Táncegyüttes 1980-ban vette fel a kapcsolatot a szlovákiai, nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyüttessel. El?ször a nagyidai táncosok szerepeltek Balatonszentgyörgyön, de az akkori táncegyüttes még abban az évben viszonozta a látogatást a CSEMADOK szervezésében megrendezett hagyományos „Dal és Táncünnepély” alkalmával. Ez a kapcsolat azóta is tart, így 2-3 évente, rendszeresen találkozik a két együttes. Ez id? alatt nagyon szoros kapcsolat alakult ki a 2 csoport között. Életre szóló barátságok szöv?dtek, akik már nem aktív táncosok, azok tartják a kapcsolatot egymással.
A nagyidai kapcsolaton túl a következ? országokban vendégszerepelt a táncegyüttes:
1982    Franciaország, Thiers
1983    Jugoszlávia, Bjelovár
1984    NSZK, Bitburg
1985    Franciaország, Nizza, La Grande Mottei
1986    Ausztria, Graz
1987    Törökország, Isztambul
1988    Hollandia, Odoorn
Szovjetunió, Kalinyin
Ausztria, Bécs
1989 Finnország, Miehikkölö
1990 Törökország, Izmir
1991 Olaszország, Lamézia
Ausztria, St. Radegund
1992 Németország, Wolfhagen
1993 Olaszország, Petina
1994 Franciaország, Angers
1995 Németország, Bitburg
1996 Görögország, Seres
2000 Olaszország, Bitonto
Csehország, Vsetin
2003 Bosznia-Hercegovina, Neum
2004 Görögország,
2005 Csehország, Brno
A külföldi fellépések tényszer? felsorolása mellett feltétlen meg kell említeni, hogy ezeken a fesztiválokon lehet?ség nyílott más népek folklórjával megismerkedni, nagyon sok barátság köt?dött egyénekkel és csoportokkal egyaránt. Európa számos országában, városában ismerték és ismerik meg Magyarország és Balatonszentgyörgy nevét.
Zenei tevékenység az együttesben
A kezdeti id?szakban a helyi zenészekb?l tev?dött össze a zenei kíséret. Ez a kapcsolat nagyon sokáig gyümölcsöz? volt, hiszen a zenekar és a táncegyüttes tagjai barátságban töltötték el szabadidejüket.
1979-ben az els? vidéki zenész Tengerdi Gy?z? brácsás, balatonkeresztúri énektanár volt, aki kés?bb az együttes zenei vezet?je lett. 1982-ben Lói György, Marcaliban zenetanár, aki a zenekar pímása volt 2 évig. Távozása után Bakonyi Károly tanár lett a zenekar prímása, aki Fonyódról érkezett Hajba József b?g?ssel és Vogronics Gyula cimbalmossal. Hozzájuk csatlakozott kés?bb Burucs Zoltán, ifj. Tengerdi Gy?z? és Keser? Zoltán. A zenekar ebben az összetételben 1988 végéig játszott együtt Berek népzenei együttes néven.
1988 végén a táncegyüttes vezet?sége felkereste Burucs Zoltán eredeti zenekarát, a keszthelyi Guzsaly Népzenei Együttest az együttm?ködés megbeszélése végett. A megbeszélés eredménye szerz?dés lett és 1989. január 1-t?l a Guzsaly Együttes lett a Kis-Balaton Táncegyüttes zenekara. A zenekar tagjai a prímás, Burucs Zoltánon kívül a zenekarvezet? Töttö Vilmos, Rezes Gábor, Varga Zoltán és Lovász Tamás volt.
A Guzsaly Együttes 1991-ben új névvel, más felállásban kezdett zenélni. Ezután, mint Tátorján népzenei együttesként kísérték a táncosokat. A zenekar tagjai: zenekarvezet?: Töttö Vilmos, prímás: Burucs Zoltán, kontrás: Pihés Gábor, b?g?s: Horváth László. Kés?bb Hintalan Gergely. A Tátorján több táncegyüttes kíséretét is vállalta, ez azt jelentette, hogy nem mindig értek rá a csoportnak zenélni. Ebb?l adódóan más zenekarokkal is felvettük a kapcsolatot. Els?ként a zalaegeszegi Harangláb Népzenei Együttessel, akik 1991-t?l gyakran kísérték a tánccsoportot. Tagjai: Schreiner Jen?, Kocsis Csaba, Horváth Károly, Szijj Ferenc és Kovács Péter.
1998-ban került a táncegyüttes közelebbi kapcsolatba a fiatal zenészekb?l álló Pejkó bandával, akikkel azóta is nagyon jó a viszony. A Pejkó banda tagjai: Lelovics Zsolt, Dömötör Gábor, Doffkay Péter.
2004-t?l pedig a Dió banda is közrem?ködik. A Dió banda tagjai: John Lívia, Pihés Gábor, Szabó Zsolt. Mindegyik zenekar a belföldi szerepléseken túl, külföldön is kísérte már a balatonszentgyörgyi táncosokat. A Kis-Balaton Táncegyüttes eddig is, és a jöv?ben is igyekszik fenntartani a kialakult jó kapcsolatot a zenekarokkal, azok tagjaival.
Utánpótlás története
Balatonszentgyörgyön nagyon népszer? a néptánc az általános iskolás gyerekek körében, ezért a feln?tt együttes utánpótlás nevelés viszonylag könnyen megoldható. Ebben az Általános Iskola szorosan együttm?ködik a táncegyüttes vezet?ségével. Az utánpótlás nevelést az együttes fontos feladatának tekintette, mivel ide képzett táncosok csak ritkán jöttek más együttesb?l. Hátrányban voltak azok, akik feln?ttként próbálták meg az együttesi munkát, mert a gyerekcsoportban kapott képzést nehéz volt pótolni.
Az utánpótlás nevelés 1976-tól szervezett és rendszeres. Kezdetben Nagy Lajos vezetésével folyt a munka, 1979-81-ig Matkó Mária tanítón?, a feln?tt együttes tagja végzett nagyon igényes munkát a gyerekekkel.
1982-1990-ig Sifter Mária (kés?bb Tolnai Lászlóné) volt az utánpótlás felel?se, aki szintén a feln?tt együttesben táncolt évekig és elvégezte a „C” kategóriás néptáncoktató tanfolyamot. Megszervezte Balatonberényben a 6-10 éves korosztály részére is a gyermekcsoportot. Balatonszentgyörgyön Balázs Gézáné foglalkozott ezzel a korosztállyal. A 6-14 évesek csoportja a feln?tt együttes közvetlen utánpótlása, és rendszeresen mintegy 60 gyermek a tagja. Ezek képzése és a feln?tt együttes részére történ? nevelésben elévülhetetlen érdemei vannak Sifter Máriának, akit?l 1991. januárjától munkahelyi elfoglaltsága miatt Nagy Anita vette át a csoportokat, aki szintén a feln?tt együttes táncosa volt.
Az utánpótlás biztosítása mellett az utánpótlás csoport feladata önálló fellépések, els?sorban helyben és a környéken, valamint a feln?tt együttessel közösen is. Egyik ilyen fellépési lehet?ség az Együd Árpád emlékére évente kiírt gyermek néptáncegyüttesek versenye, mely területi selejtez?kb?l és a megyei gálam?sorból tev?dik össze. Másik jelent?s esemény a Horváth János emlékére szintén évente kiírt gyermek szólisták és kamara együttesek versenye.
Mivel az Általános Iskola körzeti, ezért a gyermekcsoportban a helyiek mellett balatonberényi, vörsi, holládi gyerekek is részt vesznek.
1993-tól Nagy Anita elköltözése miatt ismét Tolnai Lászlóné vette át az utánpótlás nevelését. Marika újult er?vel vetette bele magát a munkába, s vezetése alatt egy sikeres, megyeszerte ismert és elismert gyermekcsoportot nevelt ki.
1998-tól ismét változás történt az utánpótlás csoport vezetésében, ekkor vette át Tolnai Lászlónétól a vezetést Szabó Tünde.
2001-ben az együttesvezet? döntése alapján a Talentum M?vészetoktatási Intézmény vette át az utánpótláscsoportot. Ett?l kezdve Koltai Beáta és Üst Gyula, mint szaktanárok vesznek részt az utánpótlás nevelésében. A  Talentum M?vészetoktatási Intézmény biztosította az együttes vezet?ségét arról, hogy az utánpótlás nevelés magasabb színvonalon folynak tovább, ahol a gyerekek nem csak a néptánccal, hanem azzal kapcsolatos szakágakkal is megismerkednek.
„A hagyomány addig vázolt szerepén túl még utalnom kell a m?vészeti mozgalmak közösséget formáló erejére és külön fel kell hívnom a  figyelmet a falusi együttesek közösségi tudatot er?sít? hatására. Ugyanilyen fontos, hogy a pedagógiában, m?vészeti életünkben tovább él? hagyomány egyúttal a magyar m?vel?déstörténet olyan összetev?it tárja elénk, melyek csak a tradíciókban ragadhatók meg. Híven tükrözik, hogy kultúránknak ez a rétege is együtt lüktetett a jelent?s európai áramlatokkal, meg?rizve az egyes periódusok jellemz? vonásait és az ezeket átszöv? etnikus jegyeket. Megérdemli tehát ez a hagyomány, hogy a múltat az élmény erejével idéz?en legyen jelen napjaink kulturális életében és történeti tudatában.” Pesovár Ern?: Hagyomány és korszer?ség

Alapítók

A táncegyüttes 1961-ben alakult meg, ám ekkor munkája még nem volt rendszeres. 1965-ben került a faluba a Csapó házaspár. Csapó Árpádné korában már részt vett más táncegyüttes munkájában, s elhatározta, hogy a tanításon kívül ezzel kapcsolódik be a község kulturális életébe. Ett?l kezdve lett a táncegyüttes munkája folyamatos és rendszeres. A szervezés és tánctanítás teljesen az alapokról indult, hisz a községben él?, addig néptánc képzettséggel nem rendelkez? fiatalokat szerveztek be az alapító tagok közé. A fiatalok hamar megérezték a néptánc ízét és lelkesen jártak próbákra. Az els? bemutatók a helyben megrendezett ünnepélyek voltak.

Az 1965-ben alakult csoport alapító tagjai: Futó Ibolya, Kósik Piroska, Kiss Hajnalka, Molnár Katalin, Szemes Eta, Futó Piroska, Stromájer Erzsébet, Tamás Ilona, Kiss Lajos, Takács Gábor, Antal Zoltán, Radics Ferenc, Nagy Lajos, Rigó Jen?, Kiss Ferenc, Mocsári Ferenc, Varga Ferenc

Csapó Károlyné távozása után Balázs Gézáné tanítón? vette át a csoport irányítását, aki korábban a buzsáki népi együttes táncosa volt. Vezetése alatt új lendületet vett a csoport munkája, mivel a helyi ERDÉRT bekapcsolódott az együttes fenntartásába, így megoldódhatott a szállítás és ruhavásárlás gondja is. Ezután a helyi szereplések mellett lehet?ség nyílott a MEDOSZ Megyei Szakszervezeti Kulturális rendezvényein szerepelni. Helye: Budapest, Zánka, és a legemlékezetesebb: Szolnok.

Balázs Gézáné után Nyúl Éva keszthelyi tanárn?, majd Gelencsér József, a keszthelyi agrártudományi egyetem tanársegéde, kiváló táncos és pedagógus volt a m?vészeti vezet?. 1972-t?l a szintén keszthelyi Barkó Bernadett volt a csoportvezet?. ?t Mészáros Gyula és Bajkai István követte. Ekkor a községi tanács és a balatonmáriafürd?i ÁFÉSZ is támogatta a csoportot.

 

1970-es évek

 

1975-ben Nagy Lajost bízták meg a M?vel?dési Ház vezetésével. Ez dönt? fordulatot hozott Balatonszentgyörgy néptánc mozgalmában, mivel els? teend?i közé tartozott a szervezett táncegyüttes megalakítása zenekarral, utánpótlás-neveléssel, ezzel bekapcsolódva az országos néptáncmozgalomba.

Nagy lendületet vett a szervezési munka és hamarosan régi és új táncosokból nagy létszámú fiatalság jött össze. 1977-ben került Marcaliba Ureczky Csaba nívódíjas koreográfus, aki átvette az együttes szakmai munkájának irányítását. Az ? megjelenése, szakmai tudása, és a jó szervez?munka eredménye, hogy viszonylag rövid id? alatt megteremt?dtek az együttesi munka feltételei. Ureczky Csaba nagyon energikus, nagy fegyelmet követel? munkába kezdett és az együttes tagjaiban jó partnereket talált.

Ilyen szervezési el?zmények után úgy gondolták, hogy létrehoznak egy egységes együttest, és mivel Balatonszentgyörgy a Kis-Balaton mellett fekszik, ezért 1977. június 26-án a Kis-Balaton nevet vette fel az együttes.

A névfelvétel napján az együttes megtartotta els? önálló estjét telt ház el?tt óriási sikert aratva. 1978-ban átmenetileg Mészáros Gyula és Haász Mihály vette át az együttes szakmai irányítását. Ureczky Csaba 1979-ben kezdte újra és 1983-ig dolgozott az együttesse, amikor is a kalocsai néptáncegyüttes vezet?je lett. 1983-ban átmenetileg Tóth Lászlót kérték föl az együttes vezetésére, aki kaposvári táncos és oktató volt.

 

1980-as évek

 

Ureczky Csaba után 1984. januárjától Fodor Iván keszthelyi néptáncoktató az együttes vezet?je. Ebben az évben a f? célkit?zés a csoport számára az áprilisban megrendezend? min?sít? fesztiválon való részvétel. Addig „Ezüst 1” fokozatot ért el az országos min?sítési rendszerben, utána az „Arany 3” fokozatot pályázta meg. Reális de nehéz feladatot t?zött ki az együttes maga elé. A min?sítési kiírások és elvárások mind magasabb színvonalat írtak el? és mind több csoport igyekezett megfelelni ezeknek. E sokrét? feladathoz kellett jó koreográfiákat választani, amelyeket az együttes technikailag bír és el?adni képes. Jelent?s szakmai segítséget jelentett Varga Zoltán koreográfus, a Népm?velési Intézet munkatársának sokirányú táncos tanácsai. A jól sikerült el?adás után a zs?ri értékelése is kedvez? volt. Az együttes elnyerte az „Arany 3” fokozatot.

Ezután az elért min?sítési eredménynek megfelel?en kellett az új táncokat tanulni illetve ilyen szinten el?adni. Évente 2-4 koreográfia vagy táncstílus elsajátítása t?nt reálisnak. Az 1984. évet záró önálló m?sor már javarészt új számokkal, az új stílust jelezve jelent meg a színpadon.

A szakmai továbblépés érdekében az együttes több tagja az országos szervezésben megrendezend? tanfolyamokon vett részt, illetve többen elvégezték a megyei lebonyolításban szervezett „C” kategóriás táncoktatói tanfolyamot. Ez sokat jelentett az együttes szakmai el?relépésében is (utánpótlás nevelés, próbák önálló levezetése, m?sorok önálló megszerkesztése, új tánc önálló tanulása).

A táncstílus tanulásához gyakran jöttek az együtteshez országosan elismert koreográfusok, hogy t?lük, a legjobb hozzáért?kt?l közvetlenül ismerjék meg a táncanyagot a fiatalok. Így gyakran megfordult a próbákon Varga Zoltán, Tímár Sándor, Balla Zoltán.

Ilyen lehet?ségek között folyt az új táncok tanulása és a szereplésekre való felkészülés. Ami fontos volt a csoport számára, hogy évente legalább egyszer, de lehet?ség szerint legalább többször szakmai zs?ri el?tt is bemutatkozhasson. Erre vagy külföldi fesztiválokon, vagy hazai néptáncos találkozókon került sor. Igen értékesek voltak ezek a tapasztalatok, felhívták a figyelmet az esetleges hibákra, tévedésekre, betanulásból ered? eltérésekre, vagy éppen abban er?sítették meg a csoportot, amit eddig végeztek.

1988-ban ismét min?sítési lehet?ség el?tt állt az együttes. A vezet?ség úgy döntött, hogy az el?remutató, nehezebb feladatot választja: megpályázták az „Arany 2” fokozatot. A szakmai elvárás sokkal nagyobb volt, mint négy évvel korábban, de a sok munka meghozta gyümölcsét, a zs?ri kedvez?en értékelte a csoport munkáját és megadta az „Arany 2” fokozatot.

 

1990-es évek

 

Az ország amat?r mozgalma rendszerváltás után megváltozott. Sok táncegyüttes egyesületté alakult, ?k alapítványi és pályázati pénzekb?l próbálják fenntartani magukat. A lecsökkent anyagi javak ellenére szinten kell tartani az elért eredményeket, s?t a szakmai fejl?dést kell el?térbe helyezni.

A rendszerváltás után az együttes élete is kissé megváltozott, hiszen anyagi utánpótlásait máshonnan kellett megoldani. Saját bevétel és a pályázati pénzek mellett a Balatonszentgyörgyi Önkormányzat biztosította a további zavartalan m?ködést.

Az 1988-as min?sítés után tovább folyt a munka. Az együttes szakmai életét nagyban befolyásolta ez az eredmény, mert itt érezték meg igazán a táncosok, hogy sok minden elérhet?, az is, ami eddig elérhetetlennek t?nt. Ez a motiváció a munka hatékonyságát is növelte.

A szakmai vezetésben változások történtek. 1990-t?l Fodor Iván nem tudta tovább vállalni a m?vészeti vezetést, szakmai tanácsaival viszont tovább segítette az együttes el?rehaladását. A csoport vezetését Országh Béla vette át, aki eddig néptáncasszisztensként m?ködött közre. Az új vezetés más szemlélet?, felfogású szakembereket kért meg koreográfiák készítésére.

A nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttessel régóta tesvérkapcsolatban áll a Kis-Balaton Néptáncegyüttes. Akkoriban az ottani vezet?k Péter Zsolt és Furik Rita voltak. Az együttes vezet?sége felkérte ?ket, hogy ’91-t?l vegyenek részt a csoport munkájában. Kezdetben, mint óraadók dolgoztak, kés?bb olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük és a táncosok közt, hogy a vezet?ség felkérésére, mint m?vészeti vezet?k vettek részt a további munkában. Nagy kihívás volt számukra az 1992-es min?sítésre való felkészítés, hiszen egy megfiatalodott csoportot kellet felkészíteni. Ett?l kezdve óriási munka vette kezdetét. A min?sítés színhelyéül Százhalombattát választották. A megmérettetés a táncosoknak és a koreográfusoknak is nagy próbatétel volt, hiszen itt mérhették le a hosszú, fáradságos munka eredményét. A kit?zött célt sikerült elérni. A Kis-Balaton Táncegyüttes újból megszerezte az Arany II min?sítést. A min?sítés után újból Országh Béla vette át a szakmai irányítást. Országh Bélának nagyon sokat köszönhet az együttes, hiszen nem csak a szakmai munkában vállalt hatalmas szerepet, hanem közösségformáló ereje is dicséretes volt.

1992-1997 között továbbra is a már megkezdett tendencia folytatódott, az autentika volt az els?dleges szempont az új táncok tanulásánál. Ebben az id?ben is jellemz? volt, hogy koreográfusokat kérnek meg új táncok tanítására, de a régebbi táncok megtartására, a stílus szintentartására is nagy gondot fordítottak. Így került közelebbi kapcsolatba az együttessel Gál László és Bertalan Zoltán. A vezet?ség 1995-ben Bertalan Zoltánt kérte fel, hogy készítse fel az együttest az 1996-os min?sítésre. Feladata nem új táncok tanítása, hanem a már meglév? koreográfiák stílusi felhozatala volt. Ebben az id?ben változott meg a min?sítés rendszere. A zs?ri értékelése alapján az együttes Min?sült együttes címet kapta.

 

1997-t?l napjainkig

 

Az együttes m?vészeti irányítását 1997-ben Üst Gyula vette át Országh Bélától. A csoport m?vészeti irányvonala továbbra is az autentikus táncstílus maradt, viszont annyiban változott, hogy nemcsak tájegységek alapján, hanem falvak táncainak és hagyományainak alapján készültek a koreográfiák. Továbbá megjelennek dramatikus formák is, hol a m?sorszámok mondanivalóval megt?zdelt tánckoreográfiák.

Ezekben az években kezd?dött el a ma is tartó kiváló kapcsolat Szabó Zsolttal, aki már nemcsak táncosként, koreográfusként, hanem zenészként is segíti az együttes munkáját. Koreográfiáiban bálokat, pinceszereket, hagyományokat elevenít fel, hol a táncos és a néz? is azt hiheti, hogy az id?ben visszautazott.

A 98-as min?sítés egy ugródeszka volt a további munkához, hiszen tovább folyt a m?helymunka az együttesben, azokkal az instrukciókkal is, amivel a zs?ri épít? jelleggel kritizált. Ezek után több vendégkoreográfust, tánctanárt hívtak az együtteshez, akik repertoárb?vítés mellett nagyon jó szakmai és pedagógiai munkával a csoportot egy magasabb színvonalra emelték. Ehhez  Fischl Balázs, Szabó Zsolt, Kupec Mihály, Kupec Andrea, Nagy Zoltán József, Sóskúti Edit és Gerlecz László nagyban hozzájárult. A vendégkoreográfusok mellett több m?sorszámmal Üst Gyula és Koltai Beáta is gazdagította a repertoárt.

A táncos programokhoz 20-25 táncos áldozta fel szabadidejét, olykor hétvégenként is, délel?tt és délután. Ezt nehéz volt összehozni, mert az együttes tagjainak 1/2 része nem balatonszentgyörgyi. Fontos megemlíteni, hogy akik ulyonnan kerültek fel az együttesbe, már táncos el?képzettséggel rendelkeztek, akik M?vészeti Iskolákban szerezték tudásukat. Szükségesnek tartotta az együttes, hogy minden évben valamelyik táncfesztiválon megjelenjen, ezzel is tapasztalatokat és rutint szerezzen magának.  A környez? falvak és városok is sok meghívással éltek, hogy a Kis-Balaton Táncegyüttes önálló m?sort adjon. Ugyanúgy évente a falú lakosságának is önálló Folklór-est keretében mutatta be Kárpát-medence néptánchagyományait, szokásait.

Az együttes teljes mértékben bekapcsolódott az ország néptánc vérkeringésébe. Gyakran utazott fel a csoport Budapestre, hogy más együttesek el?adását megnézzék, több koreográfus munkáját megismerjék, újabb tapasztalatokat szerezzenek a szakmai fórumokon. Ennek következménye, hogy nemcsak mi ismerkedtünk, hanem minket is megismertek. A szakma vezetése ezt el is ismerte, hiszen Szabó Zsolt, Koltai Beáta, Üst Gyula a Vajdasági Táncháztalálkozón tanított.

A szakmai felkészültség eredménye a 2004-es min?sítésen mutatkozott meg. A zs?ri csak dicsérte az együttest, hiszen egy nagyon komoly és színvonalas produkciót láthatott, amit az ország színvonalában tartozó együttesek vezet?i is pozitív véleményükkel gazdagítottak.

 

A Kis-Balaton Táncegyüttes külföldi útjai

 

A Kis-Balaton Táncegyüttes 1980-ban vette fel a kapcsolatot a szlovákiai, nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyüttessel. El?ször a nagyidai táncosok szerepeltek Balatonszentgyörgyön, de az akkori táncegyüttes még abban az évben viszonozta a látogatást a CSEMADOK szervezésében megrendezett hagyományos „Dal és Táncünnepély” alkalmával. Ez a kapcsolat azóta is tart, így 2-3 évente, rendszeresen találkozik a két együttes. Ez id? alatt nagyon szoros kapcsolat alakult ki a 2 csoport között. Életre szóló barátságok szöv?dtek, akik már nem aktív táncosok, azok tartják a kapcsolatot egymással.

A nagyidai kapcsolaton túl a következ? országokban vendégszerepelt a táncegyüttes:

1982 Franciaország, Thiers

1983 Jugoszlávia, Bjelovár

1984 NSZK, Bitburg

1985 Franciaország, Nizza, La Grande Mottei

1986 Ausztria, Graz

1987 Törökország, Isztambul

1988 Hollandia, Odoorn - Szovjetunió, Kalinyin - Ausztria, Bécs

1989 Finnország, Miehikkölö

1990 Törökország, Izmir

1991 Olaszország, Lamézia - Ausztria, St. Radegund

1992 Németország, Wolfhagen

1993 Olaszország, Petina

1994 Franciaország, Angers

1995 Németország, Bitburg

1996 Görögország, Serres

2000 Olaszország, Bitonto - Csehország, Vsetin

2003 Bosznia-Hercegovina, Neum

2004 Görögország,

2005 Csehország, Brno

2006 Lengyelország, Krotosyn

2007 Bulgária, Balchik

2008 Csehország, Klatovy

2009 Románia (Erdély), Szentegyháza

 

A külföldi fellépések tényszer? felsorolása mellett feltétlen meg kell említeni, hogy ezeken a fesztiválokon lehet?ség nyílott más népek folklórjával megismerkedni, nagyon sok barátság köt?dött egyénekkel és csoportokkal egyaránt. Európa számos országában, városában ismerték és ismerik meg Magyarország és Balatonszentgyörgy nevét.

 

Zenei tevékenység az együttesben

 

A kezdeti id?szakban a helyi zenészekb?l tev?dött össze a zenei kíséret. Ez a kapcsolat nagyon sokáig gyümölcsöz? volt, hiszen a zenekar és a táncegyüttes tagjai barátságban töltötték el szabadidejüket.

1979-ben az els? vidéki zenész Tengerdi Gy?z? brácsás, balatonkeresztúri énektanár volt, aki kés?bb az együttes zenei vezet?je lett. 1982-ben Lói György, Marcaliban zenetanár, aki a zenekar pímása volt 2 évig. Távozása után Bakonyi Károly tanár lett a zenekar prímása, aki Fonyódról érkezett Hajba József b?g?ssel és Vogronics Gyula cimbalmossal. Hozzájuk csatlakozott kés?bb Burucs Zoltán, ifj. Tengerdi Gy?z? és Keser? Zoltán. A zenekar ebben az összetételben 1988 végéig játszott együtt Berek népzenei együttes néven.

1988 végén a táncegyüttes vezet?sége felkereste Burucs Zoltán eredeti zenekarát, a keszthelyi Guzsaly Népzenei Együttest az együttm?ködés megbeszélése végett. A megbeszélés eredménye szerz?dés lett és 1989. január 1-t?l a Guzsaly Együttes lett a Kis-Balaton Táncegyüttes zenekara. A zenekar tagjai a prímás, Burucs Zoltánon kívül a zenekarvezet? Töttö Vilmos, Rezes Gábor, Varga Zoltán és Lovász Tamás volt.

A Guzsaly Együttes 1991-ben új névvel, más felállásban kezdett zenélni. Ezután, mint Tátorján népzenei együttesként kísérték a táncosokat. A zenekar tagjai: zenekarvezet?: Töttö Vilmos, prímás: Burucs Zoltán, kontrás: Pihés Gábor, b?g?s: Horváth László. Kés?bb Hintalan Gergely. A Tátorján több táncegyüttes kíséretét is vállalta, ez azt jelentette, hogy nem mindig értek rá a csoportnak zenélni. Ebb?l adódóan más zenekarokkal is felvettük a kapcsolatot. Els?ként a zalaegeszegi Harangláb Népzenei Együttessel, akik 1991-t?l gyakran kísérték a tánccsoportot. Tagjai: Schreiner Jen?, Kocsis Csaba, Horváth Károly, Szijj Ferenc és Kovács Péter.

1998-ban került a táncegyüttes közelebbi kapcsolatba a fiatal zenészekb?l álló Pejkó bandával, akikkel azóta is nagyon jó a viszony. A Pejkó banda tagjai: Lelovics Zsolt, Dömötör Gábor, Doffkay Péter.

2004-t?l pedig a Dió banda is közrem?ködik. A Dió banda tagjai: John Lívia, Pihés Gábor, Szabó Zsolt. Mindegyik zenekar a belföldi szerepléseken túl, külföldön is kísérte már a balatonszentgyörgyi táncosokat. A Kis-Balaton Táncegyüttes eddig is, és a jöv?ben is igyekszik fenntartani a kialakult jó kapcsolatot a zenekarokkal, azok tagjaival.

2006-tól a Harangláb Népzenei Együttessel folyamatosan dolgozunk. A tagokkal nagyon jó, baráti viszony alakult ki. Az együttes munkájába folyamatosan bekapcsolódtak és meghatározó részeseivé váltak. Tagjai: Schreiner Jen?, Kovács Péter, Horváth Károly, Varga Zoltán.

 

Utánpótlás története

 

Balatonszentgyörgyön nagyon népszer? a néptánc az általános iskolás gyerekek körében, ezért a feln?tt együttes utánpótlás nevelés viszonylag könnyen megoldható. Ebben az Általános Iskola szorosan együttm?ködik a táncegyüttes vezet?ségével. Az utánpótlás nevelést az együttes fontos feladatának tekintette, mivel ide képzett táncosok csak ritkán jöttek más együttesb?l. Hátrányban voltak azok, akik feln?ttként próbálták meg az együttesi munkát, mert a gyerekcsoportban kapott képzést nehéz volt pótolni.

Az utánpótlás nevelés 1976-tól szervezett és rendszeres. Kezdetben Nagy Lajos vezetésével folyt a munka, 1979-81-ig Matkó Mária tanítón?, a feln?tt együttes tagja végzett nagyon igényes munkát a gyerekekkel.

1982-1990-ig Sifter Mária (kés?bb Tolnai Lászlóné) volt az utánpótlás felel?se, aki szintén a feln?tt együttesben táncolt évekig és elvégezte a „C” kategóriás néptáncoktató tanfolyamot. Megszervezte Balatonberényben a 6-10 éves korosztály részére is a gyermekcsoportot. Balatonszentgyörgyön Balázs Gézáné foglalkozott ezzel a korosztállyal. A 6-14 évesek csoportja a feln?tt együttes közvetlen utánpótlása, és rendszeresen mintegy 60 gyermek a tagja. Ezek képzése és a feln?tt együttes részére történ? nevelésben elévülhetetlen érdemei vannak Sifter Máriának, akit?l 1991. januárjától munkahelyi elfoglaltsága miatt Nagy Anita vette át a csoportokat, aki szintén a feln?tt együttes táncosa volt.

Az utánpótlás biztosítása mellett az utánpótlás csoport feladata önálló fellépések, els?sorban helyben és a környéken, valamint a feln?tt együttessel közösen is. Egyik ilyen fellépési lehet?ség az Együd Árpád emlékére évente kiírt gyermek néptáncegyüttesek versenye, mely területi selejtez?kb?l és a megyei gálam?sorból tev?dik össze. Másik jelent?s esemény a Horváth János emlékére szintén évente kiírt gyermek szólisták és kamara együttesek versenye.

Mivel az Általános Iskola körzeti, ezért a gyermekcsoportban a helyiek mellett balatonberényi, vörsi, holládi gyerekek is részt vesznek.

1993-tól Nagy Anita elköltözése miatt ismét Tolnai Lászlóné vette át az utánpótlás nevelését. Marika újult er?vel vetette bele magát a munkába, s vezetése alatt egy sikeres, megyeszerte ismert és elismert gyermekcsoportot nevelt ki.

1998-tól ismét változás történt az utánpótlás csoport vezetésében, ekkor vette át Tolnai Lászlónétól a vezetést Szabó Tünde.

2001-ben az együttesvezet? döntése alapján a Talentum M?vészetoktatási Intézmény vette át az utánpótláscsoportot. Ett?l kezdve Koltai Beáta és Üst Gyula, mint szaktanárok vesznek részt az utánpótlás nevelésében. A  Talentum M?vészetoktatási Intézmény biztosította az együttes vezet?ségét arról, hogy az utánpótlás nevelés magasabb színvonalon folynak tovább, ahol a gyerekek nem csak a néptánccal, hanem azzal kapcsolatos szakágakkal is megismerkednek.

 
SatartlapGoogle bookmarkTwitterFacebook